2. ének - Nyikoláska

Hozzávalók:
- konyak,
- citrom,
- örölt kávé,
- kristálycukor.

A nyikoláska nevét nem magyarosan, "nyikolááááskának", hanem az "á"-t oroszosan könnyedén ejtve kell mondani. Jobb ezt megjegyezni, mert később még sokszor fogjuk ismételni, rendszerint óhajtó módban. Az ital eredete a múlt sötét bugyraiba vész. Antli István erdőmérnök barátom kóstoltatta meg velem első ízben úgy 2014-ben az Óbiródi Vadászházban. Ott, ahol az átkosban a legmagasabb körök pihegtek két vadászat között, ide sorolva Kádár Jánost is, akinek az ágyán kevéssel előtte végig is heveredtem, de az most nem tartozik szorosan ide. No, egy azóta már az örök vadászmezőkre kényszerült német mágnás hozta el a nemes ital hírét és készítésének módját a végtelen orosz pusztaságból.

A fő alkotóelemet, azaz a konyakot egészen közönséges módon töltjük konyakos pohárba. Majd egy citromkarika egyik felére egy kiskanál őrölt kávét, másik felére ugyancsak egy kiskanálnyi kristálycukrot halmozunk. Fogyasztáskor a citromot héjastul, kávéstól, cukrostul bekapjuk és sietve összerágjuk (mindenestül!) majd nyelés után, amikor az ízek már betöltik érzékszerveinket leöblítjük konyakkal.

Elsőre nekem is fura volt az ötlet (héjastul?), de a csalódás nagy volt és pozitív. Azóta sokszor éltem már ezzel a varázsszerrel, néha drágább, olykor az ócsó, legközönségesebb, konyaknak nem nevezhető szesztermékkel. De még úgy is érezhető delejes hatása.
Fekete öves nyikoláska fogyasztók rituális elemekkel színezik a szertartást, a citromkarikát a pohár szájáról az ajkak  mintegy örvénylő-szippantó mozgásával juttatják a szájüregbe, de óvatos kísérletekkel bebizonyosodott, hogy két ujjal behajítva a fogak sövénye mögé nem csökken az élvezeti érték.

De vigyázat! A citrom héját alapesetben gombaölő szerrel kezelik a kereskedelemben és a pompás ital élvezetét ronthatja annak tudata, hogy kevéske mérget is nyelünk. Ezért tanácsos bio-citromot vásárolni.

Jó étvágyat!