Eszement hisztéria alakult ki a medvehagyma fogyasztása körül, mintha valami csodaszer lenne, esetleg mennyei manna, örök életet adó eszencia. Marhaság. Komolyabb internetes oldalakon hosszan sorolják kedvező hatásait és bizonyára vannak is ilyenek, de azok semmiképpen nem indokolják azt a mohó szerzési vágyat, ami márciusban az erdőkbe hajtja a lakosságot és aminek apokaliptikus dúlás a végeredménye. Az iparszerű mértékűre duzzadt "kitermelés" már-már a a medvehagyma állományait veszélyezteti, pedig igazán tömegesen termő növényről van szó.
Szóval, ha medvehagymás ételre fáj a fogunk gyakoroljunk önmérsékletet és ne kilószámra (pláne ne mázsaszámra) szedjük a medvehagymát, mert pár év múlva könnyen azzal szembesülhetünk, hogy volt medvehagyma, nincs medvehagyma.
Ennek megfelelően három maréknyi zsenge medvehagymalevelet szedtünk a minap egy kis tavaszi főzöcskézésre. A recept menet közben alakult ki, az eredeti ötletet egy kicsit megkreatívkodtuk és most, miközben emésztem, kijelenthetem, hogy jogos volt az ízlésünkhöz alakítani az eredeti koncepciót.
Íme a végeredmény, lássuk hogyan jutottunk el idáig. A lasagne eredeti felfogásával ellentétesen az olaszos, darált húsos, paradicsomos masszát elfelejtettük. A medvehagyma leveleket megmosva, megpárolva úgy dolgoztuk fel, mintha spenótot készítenénk. A megfőtt levelekből tört fokhagymával, sóval, borssal és tejszínnel főzelék állagú masszát kaptunk, amit egyszerűen hozzákevertünk az időközben elkészített besamel mártáshoz. Utóbbit két erős evőkanál kókuszzsírra építettük fel, magyarán annyi lisztet adagoltunk, amennyit az felvett és hasonlóan jártunk el a tejjel is. Ízesítésül örölt fekete borsot és szerecsendiót szórtunk bele és nem fukarkodtunk... Bár még soha nem tettünk ilyet egy internetről lopott ötletet követve 10 deka ricottával óhajtottuk tovább bonyolítani a besamelt, de nem tudtuk mi az a ricotta (később kölcsönösen bevallottuk, hogy mindketten olyan saláta-félének gondoltuk, mint a rukkola) így az internetről derítettük ki, hogy valójában túrószerű tejtermék... Mindenesetre a boltos kislány a ricotta szó hallatára úgy nézett a pult mögül, mint borjú az új kapura, úgyhogy inkább maradtunk a túrónál.
Tehát összefoglalva: besamel mártás plusz túró plusz medvehagyma főzelék. Ugye hogy valami még hiányzik? Nem tudtunk megszabadulni ettől a nyugtalanító érzéstől így főztünk öt keménytojást és megsütöttünk egy jó maroknyi összekockázott, jó húsos füstölt szalonnát. A főtt tojást is összekockáztuk és voilá: készen is volt a töltelék.
A továbbiakban a megszokott módon rétegeztük egymásra a tésztát és a tölteléket egy jénai edényben és a megszokott módon sütöttük meg, reszelt sajttal a tetején. (Történt ugyan egy kis baleset a sütő rácsával, de fátylat rá.) Mivel a medvehagyma-szezon még csak most indul nem késő kipróbálni. De tudjátok: csak szerényen azzal a gyűjtéssel!
Jó étvágyat!
