44. ének - Rezsicsökkentés

Általános iskolai tananyag, hogy a kuktában hamarabb megfőzhető az ebéd, ráadásul kisebb energiafelhasználással. Ennek ellenére a főzésről szóló beszélgetésekben szinte soha nem hangzik el a "kukta" szó. Pedig a villany és a gáz árát elég jól felverték az oroszok, szóval nem mindegy mennyi az annyi. Akkor meg miért nem használjuk? Pontosabban miért nem használjátok, híveim az úrban?

Ha valaki nem figyelt a fizikaórán, meg azoknak akik elfelejtették a tanultakat, a konyhanyelven.hu blog remekül összefoglalja a kukta működését (idézet következik): "A kukta működési elve kimondottan egyszerű: zárt edényben, nagy nyomású gőzzel való főzés. Az edénybe bezárt nagy mennyiségű gőz emeli a nyomást, ami segít az ételeknek hamarabb megfőni. A nagy nyomás alapvetően két úton is katalizálja a hőkezelési folyamatot: egyfelől emeli a bent lévő víz vagy folyadék (pl. bableves) forrási pontját. Ez azt jelenti, hogy a bablevesünk nem 100, hanem mondjuk 130 fokon rotyog, így hamarabb készül el. A víz forráspontját ugyanis nagyban meghatározza az őt érő nyomás. A Himalája tetején például sosem főne meg a bablevesünk, ott ugyanis 100 fok alatt forr a víz, hiszen alacsonyabb a nyomás. Másfelől az extra nyomás a forró folyadékot egyszerűen belepasszírozza az ételbe, ezáltal is gyorsítva annak elkészülési idejét."

Azt hiszem a kukta negligálásának nagyjából három oka van. Kukta valószínűleg a legtöbb háztartásban van, gyanítom hogy az eszköz hiánya nem tartozik ide. Az edény kétségtelenül nagy méretű, a fedele miatt nem halmozhatók bele kisebb fazekak/lábosok, ezért előbb-utóbb a spájz leg-hozzáférhetetlenebb sarkába kerül... és aztán ott is marad. A másik a robbanástól való félelem. Mert hát ugye a nyomás. A harmadik pedig a mosogatás nehézsége, mert egy kicsit tényleg körülményesebb tisztán tartani, mint más fazekakat. Összefoglalva: a lustaság.

Mérvadó gourmand családtagunk többször kifejtette, hogy a jó húslevest órákig kell főzni, gyöngyözve etc. Nahát az tényleg macera. Ezzel szemben a kuktával a következő történik: beletesszük a vízbe a legalább három állattól származő csontos húsokat (ja, a három állat nem a kuktához, hanem a leveshez tartozik), a zöldségeket, a szárított vargányát (ja, ez is a leves miatt van) meg a fűszereket és a "max" jelig töltjük és még véletlenül sem tovább! Gondosan lezárjuk (így aztán NEM robban fel), alágyújtunk és feltekerjük a lángot, majd amikor a kukta belsejében a légköri nyomást meghaladván elindul a kívánt folyamat minimumra állítjuk az erőforrást. Várunk egy órát és kész. Pont.

Igen, aki a fizikát legalább kettesre tudta, emlékezhet rá, hogy fedőt nem lehet azonnal levenni. Dehermetizálni kell, megvárni amíg az edényzet visszahűl és kiegyenlítődik a nyomás (aminek előnye, hogy addig is, immár nulla energiabefektetéssel) fő tovább az étel. Vagy kellő óvatossággal ki kell ereszteni a gőzt a biztonsági szelepen át. Ez egy-két perc alatt nyithatóvá teszi a fedelet, viszont a gőz útjába ne legyen a macska, a gyerek vagy a kezünk mert pórul járunk. És ez a lakás zárt légterében nem javallott, legalább az ablak nyittassék ki!

Zsé szerint (és szerintem is) nem hitványabb az így készült húsleves, mint a fentebb vázolt módszerrel. És ez tényleg csökkenti a rezsit és szolgálja a légkör, vele az egész világ védelmét.

Dícsértessék!

43. ének - Kapros zúzaleves

Alighanem a kapor és a zúza is olyan alapanyag, amelyek külön-külön is alkalmasak arra, hogy a  törzsökös magyarság étvágyát jelentékenyen lelohasszák. Különösen igaz ez a mindenkori  ifjuságra, amelyben generációk óta lankadatlan buzgalommal próbálnak meg a tökfőzelék iránt fondorlatos eszközökkel vágyat gerjeszteni. Nem sok sikerrel. Arról nem is beszélve, hogy a zúza (hasonlóan  más belsőségekhez) ma már indexen van elsősorban a városi lakosság körében, mivel a városokban szívesebben hisznek abban, hogy a húst meg a többi élelmiszert gyárakban szintetizálják egészségből, vitaminokból és marketingből. Ma már nem is teljesen alaptalanul.

Az elsőt általában nem felejti el az ember, legyen szó az első csókról, urológiai vizsgálatról vagy mint jelen esetben a kapros zúzalevesről. Igen: a neszmélyi Zöld Kakas étteremben találkoztunk és őszinte, mély érzelmek keletkeztek már az első pillanatban. Sok meghitt ebédidő erősítette ezt a kapcsolatot és ma szintet léptünk és elkészült az első saját. Íme:

Zsé szerint jobban sikerült mint az eredeti. A receptet természetesen az internet segítségével sikerült rekonstruálni, bár mint utóbb mindig kiderül alapvetően nem valami nagy vaszisztdasz ez sem. Mármint elkészíteni. Két recept házasításával a következő módon készült.

Hozzávalók:

fél kiló csirke vagy pulyka zúza kis kockákra vágva

2 db közepes (vagy ezzel ekvivalens) hagyma apróra vágva

2 gerezd fokhagyma

1-2 db sárgarépa felkockázva

1 db fehérrépa felkockázva, meg egy kis petrezselyem zöldje

1-2 db közepes krumpli felkockázva

kb. ugyanennyi zeller szintén kockázva

1 ek réteslisz a habaráshoz

1 pohár tejföl a habaráshoz

só, őrölt fekete bors, morzsolt majoranna, őrölt kömény az ízesítéshez

vegeta fetisisztáknak vegeta is

apróra vágott friss kapor

Vajon vagy olajon a hagymát sütögetjük. Amikor már kezd gusztán kinézni és ruházatunk is bevette a jó kis hagymaszagot, belenyomjuk a fokhagymát a présellővel, majd még egy kicsit sanyargatjuk. Nem kell sokat, csak éppen. Jöhet a zúza meg annyi víz, hogy kockázat nélkül lehessen főzni amíg megpuhul. Ez nem megy gyorsan, mivel a zúza szín-izom (azért is finom). Hát mit mondjak, az általam olvasott recept erősen optimista módon becsült fél órát, de inkább dupla annyi, mint szimpla... Ja és a fűszereket ekkor kell hozzáadni, a mennyiséget mindenki igazítsa az ízléséhez. Az ízesítés amúgy is olyan, mint a kalóztörvény: inkább csak iránymutatás. Amikor már nagyjából elég puha a hús, dobjuk bele a zőccségeket és annyi vizet, hogy ellepje, de azért inkább bőven, hiszen levesről van szó. Ekkor megint főddögélhet egy darabig, olyan fél óra múltán már kezdjünk gyanakodni és ízlelgetéssel ellenőrizni. Amikor jó akkor mehet bele az összeszecskázott kapor és a habarás*. És kész.

* Az olyan műszavakat, mint "habarás" először definiálni kell az ilyen eljárásokban járatlanok számára. Az ilyen eljárásokat többnyire beosztott kukták számára szoktam kiszervezni, de most elszántam magam az elsajátítására. Hát nem nagy cucc az egész, de aki nem hiszi, járjon utána!

 Dícsértessék!