44. ének - Rezsicsökkentés

Általános iskolai tananyag, hogy a kuktában hamarabb megfőzhető az ebéd, ráadásul kisebb energiafelhasználással. Ennek ellenére a főzésről szóló beszélgetésekben szinte soha nem hangzik el a "kukta" szó. Pedig a villany és a gáz árát elég jól felverték az oroszok, szóval nem mindegy mennyi az annyi. Akkor meg miért nem használjuk? Pontosabban miért nem használjátok, híveim az úrban?

Ha valaki nem figyelt a fizikaórán, meg azoknak akik elfelejtették a tanultakat, a konyhanyelven.hu blog remekül összefoglalja a kukta működését (idézet következik): "A kukta működési elve kimondottan egyszerű: zárt edényben, nagy nyomású gőzzel való főzés. Az edénybe bezárt nagy mennyiségű gőz emeli a nyomást, ami segít az ételeknek hamarabb megfőni. A nagy nyomás alapvetően két úton is katalizálja a hőkezelési folyamatot: egyfelől emeli a bent lévő víz vagy folyadék (pl. bableves) forrási pontját. Ez azt jelenti, hogy a bablevesünk nem 100, hanem mondjuk 130 fokon rotyog, így hamarabb készül el. A víz forráspontját ugyanis nagyban meghatározza az őt érő nyomás. A Himalája tetején például sosem főne meg a bablevesünk, ott ugyanis 100 fok alatt forr a víz, hiszen alacsonyabb a nyomás. Másfelől az extra nyomás a forró folyadékot egyszerűen belepasszírozza az ételbe, ezáltal is gyorsítva annak elkészülési idejét."

Azt hiszem a kukta negligálásának nagyjából három oka van. Kukta valószínűleg a legtöbb háztartásban van, gyanítom hogy az eszköz hiánya nem tartozik ide. Az edény kétségtelenül nagy méretű, a fedele miatt nem halmozhatók bele kisebb fazekak/lábosok, ezért előbb-utóbb a spájz leg-hozzáférhetetlenebb sarkába kerül... és aztán ott is marad. A másik a robbanástól való félelem. Mert hát ugye a nyomás. A harmadik pedig a mosogatás nehézsége, mert egy kicsit tényleg körülményesebb tisztán tartani, mint más fazekakat. Összefoglalva: a lustaság.

Mérvadó gourmand családtagunk többször kifejtette, hogy a jó húslevest órákig kell főzni, gyöngyözve etc. Nahát az tényleg macera. Ezzel szemben a kuktával a következő történik: beletesszük a vízbe a legalább három állattól származő csontos húsokat (ja, a három állat nem a kuktához, hanem a leveshez tartozik), a zöldségeket, a szárított vargányát (ja, ez is a leves miatt van) meg a fűszereket és a "max" jelig töltjük és még véletlenül sem tovább! Gondosan lezárjuk (így aztán NEM robban fel), alágyújtunk és feltekerjük a lángot, majd amikor a kukta belsejében a légköri nyomást meghaladván elindul a kívánt folyamat minimumra állítjuk az erőforrást. Várunk egy órát és kész. Pont.

Igen, aki a fizikát legalább kettesre tudta, emlékezhet rá, hogy fedőt nem lehet azonnal levenni. Dehermetizálni kell, megvárni amíg az edényzet visszahűl és kiegyenlítődik a nyomás (aminek előnye, hogy addig is, immár nulla energiabefektetéssel) fő tovább az étel. Vagy kellő óvatossággal ki kell ereszteni a gőzt a biztonsági szelepen át. Ez egy-két perc alatt nyithatóvá teszi a fedelet, viszont a gőz útjába ne legyen a macska, a gyerek vagy a kezünk mert pórul járunk. És ez a lakás zárt légterében nem javallott, legalább az ablak nyittassék ki!

Zsé szerint (és szerintem is) nem hitványabb az így készült húsleves, mint a fentebb vázolt módszerrel. És ez tényleg csökkenti a rezsit és szolgálja a légkör, vele az egész világ védelmét.

Dícsértessék!