Előszeretettel gondolunk a tojásra, mint élelmiszeripari alapanyagra, holott nem más mint egy jó nagyra nőtt megtermékenyítetlen petesejt, ízlésesen és higiénikusan becsomagolva. Általában a házi tyúkot éri az a kétes értékű szerencse, hogy felfaljuk a petesejtjeit. Szerencsétlen jószág ráadásul az egész életét egy aprócska ketrecben (és szörnyű bűzben) éli le és már élete első napján izzó vassal sütögetik a csőrét. Legalábbis azokét a tyúkokét akiket azért tartanak ún. tojásgyárakban, hogy a hozzájuk hasonlóan aprócska betonboxokban tartott városi lakósoknak termeljék szép zöldes-halványsárga rántottává feldolgozható petesejtjeiket. Brrrrr....
Jobban meggondolva a dolgot, jómagam is mindössze egyetlen más madárfaj tojásából ettem eddig. Az pedig a strucc volt. Nomármost aki strucc tojás evésre adja a fejét, annak erősen ajánlott ezt egy kisebb baráti társaság összehívásával kezdeni a dolgot, mert durva méretkülönbség van a két szárnyas petesejtje között. De most hagyjuk a struccot.
Először is érdemes eltöprengeni azon, honnan szerezhetnénk rendes tyúktojást. Mármint olyan tyúktól, amelyik nem halálos rettegésben éli le az egész életét, miközben szemetet etetnek vele egy nagy, bűzös hodályban kialakított zsebkendőnyi kutricában. Nem egyszerű, de minden rendes munkahelyen van legalább egy ember (többnyire asszony...), aki legalábbis ismer legalább egy embert (aki általában asszony....) aki az adóhivatal megkerülésével emberi fogyasztásra alkalmas tojást terít bizományban.
Ha ezzel megvagyunk, akkor érdemes elővenni a személyi azonosító okmányainkat annak megállapítására, hogy nőneműek vagyunk-e, avagy férfiak? Az első esetben egyéb teendőnk nincs is, mint keresni egy férfit, aki kérésünkre elkészíti az omlettet. Minden igényt kielégítő rántotta elkészítésére ugyanis csak férfiként van számottevő esélyünk. Ez tény. Férfinak születni azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a tojás feldolgozásának: további feltétel az alábbi próbatételek közül legalább egynek sikeres teljesítése: kollégiumban eltöltött tanulmányi évek, sorkatonai szolgálat, országos Kék-túra részvétel, dzsungelharc, El Camino részvétel. Mindezek átélése együtt jár az (1) gyors és tápláló ételek iránti érdeklődéssel és a (2) szűkölködéssel, amit a (3) kreativitással tanulhatunk meg kompenzálni.
Mindezek a paraméterek rendszerint a tojásrántotta - kissé sznob megfogalmazásban omlett - elkészítésének művészi megvalósítására készítik fel az arra méltóakat. Lássunk hát egy példát, hogyan is fest egy ilyen a való világban. Íme:
Alapszabály, hogy a jó omlett elkészítésében nem korlátozhatnak a bevett szabályok, szokások, egyedül a lehetőségek szabnak határt vagyis körül kell nézni a spájzban egyáltalán mi van itthon....
Egy jó serpenyő nélkülözhetetlen. Zsiradék is kelleni fog, javaslom a mangalica disznóból kinyert zsírt, de megteszi más is, kókuszolaj vagy szükség esetén a szomszéd macskája is megpirítva, utóbbiból az omlettet gazdagító húsos részek is kinyerhetőek. De ezt tényleg csak végszükség esetén ajánlom. Elegáns megoldás, ha felkockázott szalonna megpirításával állítjuk elő a szükséges kenőanyagot, de én bevallom a húsos szalonnát jobban kedvelem ezért öszvér-megoldásként szalonna is, zsír is került az edény aljára. Szinte elengedhetetlen alapanyag 2-3 fej durvára összevágott lila hagyma, amit érdemes aránylag erősen hevíteni, hogy ne plöttyedjen meg, inkább roppanós maradjon. Kisvártatva mehet bele a gomba, többnyire kispolgári termesztett csiperke, amit a hossztengelyével párhuzamosan darabolunk fel oly módon, hogy a gomba keresztmetszete szemet gyönyörködtetően felismerhető maradjon nem csak a sütés, de a fogyasztás során is. Továbbra sem szabad hagyni, hogy az alapanyagok összelappadjanak és levet eresztve megpunnyadjanak. A heves láng ajánlott, csakúgy mint a lapát formájú fakanál. A kerek fejű női fakanál egyébként is gyűlöletes szerszám, egyedül a lekvárfőzéshez megengedhető a használata. Az egyenes élben végződő "fakanállal" utóbb azt is elérhetjük, hogy a tojás ne belső szerkezet nélküli gusztustalan kulimásszá álljon össze, hanem a képen látható módon a színek, formák, ízek és textúrák harmonikusan kerüljenek először a tányérra, majd a szánkba. A szóban forgó gasztronómiai alkotáshoz hegyes és erős zöld paprikákból* kialakított kockácskákkal is gazdagítottam az élményanyagot, ezt a hagymával együtt vetettem a serpenyőbe majd ekkor de még a gomba előtt bőven meghintettem őrölt borssal és morzsolt majorannával. Utóbbi nélkül ne is próbáljunk tojást enni, mert értelmetlen!
Én jobban szeretem a tojásokat beleütni egy tálba majd éppen idejében hozzáadni a készülő ételhez, de szeretteim és egyben vacsoratársaim igénylik a sárgája és a fehérje összehabarását, ami egyben jó alkalom a szükséges mennyiségű só adagolásához és egyenletes eloszlatásához.
De még mielőtt a tojás visszavonhatatlanul a serpenyőbe kerülne ne felejtsük el megsütni a már említett gombát és néhány karika - opcionális - kolbászt is.
Amikor már a többi alapanyaghoz kétség sem férhet, öntsük bele a tojást és lassú mozdulatokkal, egymásra 90 fokot bezáró irányba mozgatva a fakanalat egyenletesen süssük át a masszát DE ne száradjon ki az anyag: akkor jó az állaga, ha selymesen lágyan omlik el a szánkban.
Dícsértessék!
*Az "eréből" annyit hagyjunk benne, amennyit az asztalközösség még éppen tolerálni tud.
