12. ének - Eperszezon

Talán minden másképpen alakul, ha az Echo étterem Tihanyban a lenyűgöző panoráma mellett törekszik a gasztronómiában is valami hasonlót nyújtani. De nem. Hiába kerestük az étlapon azt a málnás sütit ami két évvel ezelőtt maradandó benyomást tett ránk és bizony a mandarinos tortát - ami viszont szerepelt a desszertek között - is hiába próbáltuk megrendelni. Így egyededüli reményteljes választási lehetőség a bazsalikomos túrógombóc epervelővel maradt, de a bágyatagra sikerült édességgel csak annyit értünk el, hogy komolyan fontolóra vettük ennek újragondolását.

Mivel úgyis nyakunkon az eperszezon a napot egy "szedd magad" kertben kezdtük, ahol 9 óra tájban már megvadult bennszülöttek tarolták a sorokat - hál' istennek a mohóságtól elvakultan habzsoló lakosság bőséggel hagyott ott érett szemeket és egy fél óra alatt sikerült derékfájást és elegendő epret szerezni.

Túrógombóc eperöntettel

A többi már történelem. Némi vita után egy receptadaptációnak tekinthető megoldást választottunk. Durván fél kiló epret megszórtunk kristálycukorral (nem is túl kevéssel, nem is sokkal) és villával nagyjából szétpasszírozva és közben még kevergetve is a masszát egy inhomogén, folyós állagot alakítottunk ki, amit egy negyed tasak expressz tortazselé por felhasználásával felforralva, majd visszahűtve jelentettük készre az öntetet.

Utólag elméláztunk azon, hogy kevés citrom, citromfű, esetlen néhány levélke menta még kedvezően befolyásolta volna a végső ízhatást, azonban ennek az elméletnek a tesztelésére várni kell még egy keveset, de majd kommentben beszámolunk.

Dícsértessék!

11. ének - Lajos Mari a spárgáról

Amikor Hamburgban Uwe Schneider először kínált spárgával, először a madzagra gondoltam, de amikor a hollandi mártással nyakon löttyintett illatos, sárga spárgaköteget a tányéromra tette, egy holtig tartó szerelem lángja lobbant fel a szívemben. Ahogyan Pelikán József nem ismerte korábban Dániel Árpádot, úgy nem ismertem előtte ezt a kiváló növényt, amely emberi fogyasztásra nem csupán alkalmas, de felettébb jó ízével kimondottan ínyenc falat. Hosszú évekig nem is gondoltam rá, hogy magam is elkészíthetnék belőle egy jó ebédet, azonban - amint az lenni szokott - véletlen, mintegy isteni jelek tereltek ebbe az irányba. 

Ilyenkor a bevásárlóközpontok zöldséges pultjaiban rendszeresen ott figyelnek a zöld és sárga spárgacsokrok, de a makacs, szinte csak rántott húsban és krumpliban gondolkodni képes lakosság erősen kerüli a spárgás polcokat. Olyannyira, hogy a minap a Lidinéni-féle áruházban akciósan tukmálták a gyönyörű árut. Hát persze, hogy vettem egy adagot, pedig tudtam, hogy a jégszekrényben már várja a hámozókést egy ebédre való. De nem tudtam ellenállni.

Másfelől az úgynevezett Nők Lapja (amelyet bizonyos általam megnevezni nem kívánt férfiak csak Az Ellenség Lapjaként emlegetnek) éppen most közölt egy igazán figyelemre méltó recipét. Hát akit érdekel, annak melegen ajánlom fellapozni az említett sajtóterméket én most nem lövöm le a poént, de kedvcsinálónak azért itt ez a fénykép.

Hogy idézzem egy családtag főfogás után megfogalmazott álláspontját:

"- Hát én most annyit ettem, mint egy disznó...." 

 Dícsértessék!