2016. április 23., szombat

9. ének - Frrröccs!

Legutóbb a zsíroskenyérnél elejtett fonalat gombolyítanánk most tovább, csak áttérünk az innivalókra. Egyesek hideg, habzó sört fogyasztanak terített asztal mellett – erre később, egy másik posztban majd visszatérünk – vagy bubis ezmegazt, de egy jó zsírosdeszka, hagymával és más feltétekkel csak fröccsel öblíthető le anélkül, hogy az azonnali vagy később bekövetkező elkárhozást megkockáztatnánk. Régen az emberiség két szemben álló táborra szakadt: egyesek a fehér, mások a vörös fröccs mellett törtek lándzsát. Napjainkra ez a kép árnyaltabbá vált az ún. ’rozé’ borok elterjedésével. De vajon kinek van igaza? Milyen a jó fröccs? Mi nem érezzük magunkat elhivatottnak a gordiuszi csomó átvágására. Kísérleti eredményeink szerint egy laza rozébor akár higítás nélkül is méltó társ lehet a lilahagyma és a hegyes csípős zöldpaprika számára evés közben és a SKF (Savankás KisFröccs) szintén átsuhant a léc felett. Ennek ellenére egy jó pincehideg cabernet sauvignonnak ugyancsak hűtött szódavízzel megbolondítva nincsen párja.


A szódavíz magyar találmány és hungarikum is, bár ezt csak halkan jegyzem meg, mert az idők során egyre nagyobb marhaságokat nyilvánítottak azzá, úgyhogy mára ez a fogalom nemhogy kiüresedett, hanem a hülyeség szinonímájává vált. Ettől függetlenül a dinamó feltalálójának Jedlik Ányosnak köszönhetjük a fröccs nélkülözhetetlen összetevőjét. 
Vannak olyan emberek, akik a szódavizet kihagyva bugyborékos "ásványvízzel" próbálnak fröccsöt készíteni. Ez súlyos hiba! Több okból is problematikus ez a kárhoztatandó gyakorlat, erről részletesebben itt lehet olvasni. Most csak két dolgot említenék: egyrészt ökörség a vizet cca. százszoros áron megvenni a hipermarketben, majd hazacipelni; másrészt mérhetetlen mennyiségű műanyag szemét keletkezik, amely jó része az erdők alatt, folyókban, árkokban landol. Az sem javít a helyzeten, ha valaki praktikus okokból, vagy környezetvédelmi okokból újra felhasználja a PET palackokat, ugyanis az egészségét veszélyezteti.
Húsz évvel ezelőtt szinte senkinek eszébe nem jutott volna palackozott vizet venni literenként 50-200 Ft-os áron, amikor a csapban volt jófajta magyar víz, a spájzban szódás szifon, a kis boltban meg szifonpatron... úgyhogy már csak egy kérdés maradt nyitva: ki csinál szódát?
A minap, amikor szóba került ez a kérdés, kiderült az is, hogy a régi szifon még megvan a pincében. Azt állítani, hogy kifogástalan állapotban volt a műszer, talán túlzás lenne, de (nem túlzás) egy perc alatt találtunk a neten egy oktató videot amelyben egy elhivatott magyar ember mindössze egy kisgatyában 5 perc alatt az összes tömítést kicseréli. Ezt mi is megtehetjük feltéve persze, hogy rendelkezünk a taktaharkányi Szász Kft. által gyártott és 900 Ft-ért árult javító készlettel. Mi nem rendelkeztünk és nem is volt egyszerű a a beszerzése, mert a boltokban úgy néztek mint egyszeri celeb a logarlécre. Persze falun majdnem minden nehezebb, hacsak nincsen internet. Így aztán megrendeltük, megkaptuk, megjavítottuk.
A palackozott vizet meg ezentúl cipelje haza, akinek nincsen jobb  dolga.
Mi meg iszunk egy jó fröccsöt. Dícsértessék!