UPDATE!
Hiába keresnéd régi helyén a Porkplatz-ot, egy ideje átköltöztek a fertőszentmiklósi Meidl repülőtérre és így a nevük is Airpork-ra módosult. Viszont a hambijuk továbbra is f@sza!
***
A hamburgerfogyasztás első és egyetlen parancsolata: soha ne egyél hamburgert gyorsétterem-láncok üzleteiben. Legfőképpen a mekiben. Aki látta a meglehetősen depressziós "Összeomlás" c. filmet Michael Duglas-sel a főszerepben, tudja mire gondolok. Azt a csökevényes kis sz@rt amit ott adnak a kezembe sem venném. Illetve sok éve egyszer kényszerből megtettem és pont olyan lelkiállapotba kerültem, mint az említett film főhőse.
Ilyesmit enni piacokon és nagyjából 2-5 ezer lakosú települések startupjaiban érdemes megpróbálni, mert ezeken a helyeken megadják a módját és nem spórolnak a belevalóval sem. Bár több vasat tartunk a tűzben, az utóbbi fél év nagy felfedezése kétségkívül a fertőszentmiklósi Porkplatz volt. Az épület amely magába foglalja ezt a műintézménytcseppet sem hivalkodó (valójában ez eufémizmus, amely egy mérsékelten ízléstelen megjelenésű '80-as évek-beli családi házat takar)
A berendezést inkább hagyjuk, bár egy romkocsmás, vagy inkább Central Perk-es kanapé javít az összképen, amit amúgy valami folyamatos tuc-tuc "zene" viszont leront. A nagy durranás, ami miatt érdemes betérni ide az a KAJA. Így nagy betűvel, ami egyaránt szimbolizálja a porciókat és a minőséget, ehhez képest az árak egészen tűrhető szinten állnak.
Talán egyszer majd megkóstolom az étlapon szereplő többi fogást is, de amikor először kiszúrtam és megrendeltem a Chernobyl névre keresztelt hamburgert, lecövekeltem mellette és akárhányszor térek be oda képtelen vagyok ellenállni neki. Először is abból a fajtából való, amit képtelenség gusztusosan enni. Komolyan fontolgatom egy diret erre a célra szolgáló öltözet beállítását, mivel egyfelől a fej (a hajjal fedett részek kivételével) és a felső ruházat összekenése a dúsan mért összetevők kihullása és csöpögése miatt borítékolható. A másik ok, ami miatt úgy rendelek ételt, mintha elakadt volna a tű a bakeliten az az egyik fő összetevő: a tépett malac. Amivel itt találkoztam először az egyébként nem túl cizellált amerikai konyhaművészet e gyöngyszemével. A neve pontosan lefedi a lényegét: pácolt, a sütés során alaposan bebugyolált ezért egyszerre sülő és saját nedveiben párolódó, az eljárás végére kézzel morzsolható malachús (lapocka).
Az illusztráción is látható módon szerves tartozéka emellett maga a hamburgerhús, sajt, tükörtöjás, lilahagyma, saláta etc. A cucc függőleges kiterjedése lehetetlenné teszi Kyra Sedgwick-nél kisebb szájú, hagyományos arcberendezésű embereknek, hogy a szokott módon harapjanak belőle, ezért fogyasztásához némi kreativitásra is szükség van. És partedlire, természetesen....
Ki kell próbálni, mielőtt sok más helyhez hasonlóan el nem söpri a koronavírus járvány második hullámával várható gazdasági pangás az intézményt. Aki haspárti nem fog csalódni!
Dícsértessék!
