Na jó, ez így kicsit hatásvadász, viszont meg tudom magyarázni! A chilipaprikát (legalábbis a csípősebb fajtát) azért nem nagyon karikázza az ember a zsíroskenyérre, vagy ha igen, akkor hamar megtanulja hol lakik a magyarok istene, aki ugyan nyereg alatt puhította a húst, de egy jó habaneros, mangalicazsiradékkal megkent szelet házi sütésű kenyeret talán még ő sem vállalna be. A kiskertben leszüretelt chili-gyűmölcsökkel azért kezdeni kell valamit (a gyömbéres szószra és a chilis zöld paradicsom lekvárra később még visszatérek). Időnyerés szempontjából jó ötletnek tűnt a megszárítás és porrá őrlés, viszont annak ellenére hogy mindenbe (de tényleg szinte mindenbe) is teszek egy kis chilit az ősszel eltett készlet ami nagyjából 50 % habaneroból és ugyanennyi cayenne szerű kicsit szelídebb hegyesből készült) fogyása hát mit mondjak nem látványos. Ismerőseimnek is ajándékoztam belőle ám többen a szájszögletben bújkáló kaján mosolyom láttán inkább azt mondták: atomkraft? nein danke!
Mindeközben az ételek elkészítése és elfogyasztása közben gyakran elmereng a chilitermesztő, vajon egy kis chili adagolásával nem lehetne-e tökéletesíteni az ízhatást... Ma azonban sikerült megvalósítani egy régi tervet - a rumos-chilis cseresznyelekvárt, azaz "Havanna Csókját". Ugye körvonalazódik már az elnevezés jogossága?! A "habanero" fajtanév magyarul "havannait" jelent a rum is Kubára utal. Igaz, a nálunk kapható rumfélék inkább a tisztaszesz + aroma kombót takarják, de azért mégis van egy kis karibi bukéja a szónak: RUM...
A cseresznye mint gyümölcs nem keltett volna ilyen asszociációkat, azonban egy véletlennek köszönhetően vagy 25 évvel ezelőtt elültettem egy csemetét amely idővel termőre fordult és apró szemű, feketés és jellegzetes füstös ízű termése kicsit mindig a skót whiskyre és a Dunhill cég Standart Mixture névre keresztelt pipadohányának illatára emlékeztetett. Abszolút hozzá nem értőként az interneten keresgélve a "szomolyai fekete" nevű fajta leírását éreztem közelítőnek, de lehet, hogy tévedek. Vagy fél évvel ezezelőtt határoztam el, hogy kipróbálom ezt a jellegzetes ízt házasítani a chili csípősségével és ma meg is történt a gasztronómiai kísérlet. Hamarabb ugyanis sehogy sem akart beérni a cseresznye.
A képen már a végeredmény látszik: héjában sült krumpli fokhagymás tejben pácolt rántott karajjal és rántott vargányával, mindezt egy kis "Havanna Csókjá"-val megbolondítva. A személyi kultusznak még az árnyéka se vetődjön rám de szeretett hitvesem, aki nincs oda a csípős ízekért szó szerint azt állította ezzel a lekvárral kapcsolatban (idézem): "ilyen finomat még nem ettem".
Akkor most jöjjön a recept (a mennyiségek csak tájékoztató jellegűek):
Hozzávalók:
