2017. október 31., kedd

31. ének - Öööö... gömba

Akit a 2017-es nyár sem győzött meg a klímaváltözás valőságösságáről, annak a purgatőriumban is legfeljebb a rezsicsökkenés jut majd majd az eszébe. Ilyen taplőszáraz erdei talajt még az életben nem láttam és ha fögadni kellett völna, högy a lidlis gömbán kívül jut-e még más is a könyhába, nagy összeget tettem völna meg a 'nem'-re. Éppenhögy ennyi gömbát még sösem találtunk körábban, pedig idén eddig az őszi esőkről sem kellett az özönvízre asszöciálni.
Először is az őzlábgömbákkal pösztölta tele a lakosság a fészbukot. Nekünk is megvölt korábban ez az élmény, már meg is énekeltem ezeken a lapökön. Ami a vargányát illeti, szeretnék megnyugtatni mindenkit: egy darabot sem találtunk, ezzel 50 éves hagyömányt sikerült fölytatni. Egyáltalán?! Ez egy létező növény, vagy csak cgi-huszárök sz@patják vele a népet, mint Németh Szilárd a Sörössal? Esetleg örökölni lehet a lelőhelyeket? Haldöklő atyák utölső sőhajjal súgják meg elsőszülött fiúgyermekük szőrös fülébe, melyik fa alatt kell megállni möndjuk öktőber 3-án 8:30-kör és högyan kell unikörnisvérbe mártott damaszkuszban kövácsölt pengéjű svájci bicskával lemetszeni dundi tönköcskéjüket? És ha igen, akkor ki lesz végre olyan bátor, hogy véget vet ennek a rendkívül kárhözatös gyakorlatnak és nekem is megadja a köördinátákat?? 
Néhány hete egy kedves barátnőm, akit nevezzünk Esmeraldának (nem így hívják, tök nörmális neve van, csak nem akaröm lebuktatni) bőséges rizike-lelőhelyre mutatött rá - ezútön is csőkölöm a kisztihandját érette. Könyvben már láttunk rizikét körábban is, de kőstölni még ezidáig nem völt alkalmunk. Pedíg kiváló ízű gömba és kellemesen röppanő a húsa.

Rizike

A sörs szeszélye fölytán éppen akkor amikor már a könyökünkön jött ki a rizike pörkölt, rizike leves egy szintén gasztrö-blögölő embertársunk előhözaködött egy elképzeléssel amelyet - előre lelőve a pöént - ösztatlan sikert aratva készítettünk el. Ez az örösz savanyú gömbapaprikás vegyes erdei gömbákből. Nö, mi vegyesen tettünk bele kisebb és nagyöbb rizikét.... a következő mődön.
A gömbákat összevágjuk és a paprikáshöz  hasönlően kezdjük el főzni annyi különbséggel, högy kihagyjuk az őrölt feketebörsöt. Helyette babérlevelet, tárkönyt, csömbört (más néven börsikafű) és köményt teszünk bele. Nekünk völt friss tárköny, azaz azt, a köményt pedig őrölve (az eredeti recepttel szemben). Egy kevés csirkehúsleves adagölásával állítöttük be a kívánt sűrűséget, ami némileg hígabb állagöt jelent, mint az általánös magyar étel állaga. A pöén most érkezik: pár evőkanál ecetes uborka levével elkevert mustárt adagölünk a rötyögő paprikáshöz majd takarék lángön 20 percig főzzük. A finálé akkör következik be, amikör aprőra vágott ecetes uborkát és tejfölt keverünk el a pörköltben. A savanyú alkatrészek adagölását ki kell tapasztalni és ízlésünkhöz igazítani.

Visszatérve a gömbaszezönra, öktőber utolső hetében még egyszer támadást indítöttünk a gömbanép ellen, ezúttal a sziki csiperke böszörkányköreit fösztögattuk. A sziki csiperkét nem úgy kell elképzelni, mint a bölti sampinyönt: szép, nagy, vastag és kemény húsú jőszág. Íme egy termetesebb példánya:

Sziki csiperke

Egy dölgöt kell tudni rőla: van egy jellegzetes íze (mellékíze?) amit más csiperke-fajöknál nem érezni. Az első kőstölénál kiderül ízlik-é avagy sem. Nekünk nem völt göndunk vele. Ebből is elkészítettük a savanykás verziőt. Ami viszönt igazán fincsi völt az a majönézes gömbasaláta.
Ehhez a gömbát megmössuk. Általában nem szöktuk mösni, mert a legtöbb gömba györsan felszíja a vizet és nagyön leveses lesz. Ezt viszönt muszáj, mert tapad rá a szikes agyag. Vagy a tehénlepény. Összevágjuk és sős, citrömleves vízben főzzük pár percig. A majönézt 2:1 arányban összekeverjük tejföllel, börsözzuk, sőzzuk, börecetet és összemetélt tárkönyt adagölünk ízlés szerint. Aztán sutty a hűtőbe. Nyami.

Jögös kérdés, miért mellőződött az 'o' betű, amitől tiszta idiőta lett a szöveg. Nös: hallgattam egy kis Motörhead-et. Erről eszembe jutött Clouseau felügyelő aztán már lecsúsztam.... de ettől nem vagyök mazsöm.

Dícsértessék!

2017. október 2., hétfő

29. ének - Töltött őzlábgomba

Most van a szezonja a nagy őzlábgomba szedésének és evésének. Az erdőkben mindenfelé találhatunk teljesen kifejlett, esernyőszerű példányokat és fiatal még tojás alakú és méretű egyedeket. Utóbbiakat gyakran nevezik "dobverőnek". Összetéveszteni nemigen lehet mérgező fajjal, mérete és kinézete egyaránt igen jellegzetes. Kicsit kisebbre nő a piruló őzlábgomba, ennek húsa sérülésre pirosasra változik, de ez is ehető. A mérgező őzlábgomba-fajok sokkal kisebbek és csenevészebbek. Állítólag a párducgalócával is össze lehet téveszteni, de ahhoz már ittasság vagy zavarodott elmeállapot állapot kell.
Íme a nagy ő(zlábgomba)

Szóval ott tartottunk, hogy ehető és finom, többnyire rántva fogyasztják. Az első gyűjtés nálunk is erre a sorsra jutott. Viszont a második szedésnél kérdéses faji hovatartozású gombát is találtunk. Gyönyörű élénksárga szín, pompás megjelenés... de gyanús volt a dolog, úgyhogy mintapéldányt szedtünk és a Nagy Jedi Mesterhez bezörgetve hamar megtudtuk, hogy bizony világító tölcsérgombát találtunk, amelyet a Júdeai Nemzeti Front Elit Öngyilkos Alakulata tagjain kívül mások nem fogyasztanak rendszeresen. Szóval kidobtuk a gombát, ez olyan Jedi dolog.
Viszont kaptunk egy jó ötletet, mégpedig a töltött gombáról. Gyorsan két verzióban is elkészítettük és a kettőből fejben összeraktuk az alábbi nyerő receptet. Pontosabban először lássunk egy képet:

Az első próbálkozás

A töltelékhez apró kis kockákra vágtunk egy jó marék szalonnát. Jobb az olyan, amiben zsír csak mutatóba van. Ha zsírosabb, akkor később nem kell az olvasztott vaj (lásd alább). Ezt árnyalatnyit megpirítva más őzlábgomba kalapok (azt kihagytam, hogy a tönkjét nemigen szoktuk felhasználni) kockákra vágott húsát megfonnyasztjuk. Ehhez ebben az esetben kb. 6 db nagyobbacska kalapot használtunk fel, de nem számoltam. Ezt a túzről levéve belekeverjük egy jó nagy de legalább közepes méretű fej lilahagyma vagdalékát, jó sok összevágott petrezselyemlevelet és kb. 3 db Camping (kemping) sajtot nyomunk bele. Azért nyomjuk, mert ezt olyan kis gusztustalan nylon tömlőben árulják, amit a 70-es években rendszeresítettek talán ezzel akarták elvenni a hanyatló nyugat kedvét a magyar élelmiszerektől. Ki tudja. 
Szóval sót és borsot meg egy kevés zsályát hozzáadva az egészből egy ún. mutyulékot készítünk, amit a tepsibe hanyatt fektetett közepes vagy nagyobb kalapokra halmozunk, vagy inkább vastagon megkenjük azokat a masszával. Ha szükséges előtte olvasztott vajjal megkenjük a lemezes oldalát (előre szóltunk!). Az egészre durván reszelt trappistát szórunk és mehet a sütőbe 200 fokon felső sütéssel. Az időt nem tudnám megmondani, valami 20 perc volt, hát istenem... figyelni kell, mire sül meg.
Joggal merül fel a kérdés: miért töltött gomba, ha csak RÁrakjuk a tölteléket? Nos, elmondom. A második kísérlet során ravasz módon a tölteléket a még ki nem nyílt "dobverőkbe" tömöszöltük, ami így nézett ki sütés előtt:


Viszont sütés után pontosan ugyanúgy festett, mint amikor a kalapokra tettük az anyagot. Rizzsel és tartárral ettük, bár egyikünk nem szereti a rizst. A lányok viszont szeretik és egyszer ki lehet bírni, nem?
Dícsértessék!

2017. október 1., vasárnap

28. ének - Bivalysült barnamártásban, málnalekváros körtével

 Ez az állat bivaly
 
Legelőször is szögezzük le: a bivaly nem bölény és a bölény nem bivaly. Annyi közük van egy máshoz, mint mondjuk a szarvasnak a lóhoz. A két állatnevet a felváltva használni mert Joli néni harmadikban azt mondta, hogy kerüljük a szóismétlést műmájer álértelmiségi ripacskodás. Na.

Ez az állat meg a bölény. Hasonlít? Ugye nem?!
Amúgy a Zubrówkára még visszatérünk egyszer...
 
A bivalyhús - eléggé el nem ítélhető módon - nem tartozik a magyar konyha szokásos alapanyagai közé. Bár sokan nem tudják, de a levágott bivalyokat marhahúsként értékesítik. Zárójel bezárva.
Pedig nem olyan bonyolult hozzájutni, például nemzeti parkjainkban több helyen tartanak bivalyt és közvetlenül, vagy kereskedőkön keresztül árulnak bivalyhúst. Meg szürkemarhát, ami pár éve igencsak divatba jött, mint a minőségi és egészséges ételek csomolugmája, szinte már várja az ember, mikor nevezik át "nemzeti marhának"... Pedig mostantól írva vagyon: a bivaly húsa sokkal finomabb ízű és már kinézetre is gusztusosabb. Igaz, nincsen divatban és nehéz lenne ősmagyar állatnak tartani, mivel a diszkoveri csenelen rendszeresen éjfekete szerecsenekkel egy filmben adják őket. Igaz, az egy másik faj, de kicsire nem adunk, ugye... Amúgy meg indiai eredetű a jószág és ez is olyan gondolattársításoknak lehet az alapja, hogy abba még Bayer Zsolt is belesápadna.

Ez is bivaly, csak kisebb

A konkrét vasárnapi projektet egy véletlen szülte. Ugyanis a fagyasztóban turkálva egy kilós meg egy hetven dekás "Bivaly sütni" feliratú csomag került elő. Ennyi pont elegendőnek bizonyult egy grandiőz terv kibontakozásához. Ami a húst illeti, szeletelés és klopfolás után sózva-borsozva félretettük.
Barnamártás... nos a barnamártás elkészítése macerás, így más alternatíva után kellett néznünk. Végül is, ki tudja a németeken kívül milyen ízűnek kell lenni egy barnamártásnak? Ugye-ugye... Így aztán a 'B'-terv lépett életbe: a gyors barnamártás. Ehhez 4 evőkanál olajon 3 csapott evőkanál kristálycukrot 2-3 perc alatt rozsdabarnára kell pirítani, de vigyázzunk, nehogy megégjen, mert akkor élvezhetetlenül keserű lesz. 1-1 sárgarépát és gyökeret, meg egy kis darab zellert meghámozunk, fölszeleteljük (még jobb, ha lereszeljük), a pirított cukorban kb. 2 perc alatt megforgatjuk. 1 kiskanál paradicsompürével pirítjuk 1 percig, 2 evőkanál finomliszttel (Graham-liszt is lehet) megszórjuk. Még 1 percig kevergetve együtt pirítjuk, majd kb. 5 deci vízzel fölöntjük. 3-3 evőkanál nem túl sós szójamártással és Worcester-mártással, 1 kiskanál mustárral ízesítjük, megborsozzuk, ha kell, utánasózzuk. Kevergetve 5-10 percig főzzük. Ha túlzottan besűrűsödne, egy kevés vízzel hígítjuk. Végül leszűrjük - ezt átpasszírozni nem lehet, és 1 deci vörösborral ízesítve 3-5 percig forraljuk.
Amikor a mártás elkészült, a hússzeletek mindkét oldalát olajon kissé megpirítottuk és tepsiben egymás mellé fektettük, A mártással a húsokat jól meglocsoltuk, de előtte szeletelt csiperkegombát kevertünk bele. Majd zsupsz az egész a sütőbe. 220 celsiuson durván egy óra hosszat sütöttük, de az idő mellékes, addig, amíg puha lett a hús.
Ez az idő pont elég volt a krumplihámozásra és szeletelésre (lehetett volna ugyan fagyasztott pomfrit is sütögetni, node az olyan városi szokás...). A hasábokra vágott burgonyát fűszersóval hintettük be. Hogy milyennel? Tökmindegy, hiszen csak parasztvakítás az egész, mindben ugyanaz van. Ez tán sült csirkére készült eredetileg. Reklamálni viszont nem reklamált senki...
Mivel szezonja volt/van pár szelet körtét is kanyarítottunk tálaláskor a tányérra, megbolondítva a tavaly eltett málnalekvárral.
Dícsértessék!