Ha külföldre, de legalábbis más vidékre utazik a magunkfajta gasztronomikus ember szüntelenül keresi az alkalmat az új ízek felfedezésére és mi sem természetesebb, hogy a helyi specialitások iránt érdeklődik a lakosság vagy éppenséggel a vendéglátóipari munkásság körében.
No de mit tegyünk, ha magunk kerülünk a házigazda szerepébe? Mit válaszoljunk, ha az idegen sarokba szorít a kérdésével: mit is esznek a magyarok, ha mardosó éhség tör rájuk?
Pörköltet? Gulyást? Lecsót....? Vagy mindet egyszerre?
Gondolatkísérletet végeztem a magyar konyha lényegének egy fogásba sűrítésére és így megszületett az "Általános Magyar Étel". Akasszuk le a spájzban a füstölt szalonnát a szögről és metéljünk össze belőle egy jó maréknyit apró kockákra, majd vessük bele egy serpenyőbe (az sem baj, ha fajtánk ázsiai eredetének tiszteletére wok-ban pirítjuk a cuccot). Durván megvágott vereshagymát pirítsunk azután a jó szalonnás zsíron aztán ha már pirul borítsuk bele az összevágott húst/paprikát-paradicsomot/gombát/egyebet. Ezzel meg is lenne az Általános Magyar Étel alapja ezután már csak sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk bőségesen és főzzük amíg megpuhul és az ízek összeérnek.
És íme készen is van az Általános Magyar Étel. Bár ha készen van elnevezhetjük lecsónak, pörköltnek, gombapaprikásnak. Attól függően mit tettünk a hagymás alapja.
Dícsértessék!
