20. ének - Kacsa nem kacsa

Ok, belátom ez nem olyan vicces, mint a "Süti nem süti", de nem is vagyok egy Woody Allen. És most nem a szépségemre gondolok. Hanem a kacsára. Arra a hápogó kis jószágra, ami legjobban akkor néz ki, amikor hanyatt dőlve pihen önnön fortyogó zsírjában a sütőben, ami éppen őt süti. Ugye? Minden Woodyra utal ebben a posztban. Mondjuk a film eredeti címe teljesen más (Small time crooks) de mindegy.

Ráadásul a kacsasütés apropóját a Márton-nap adta, aki szintén celebritás volt a maga idejében. Igaz, róla a libát nevezték el, de a Tescoban a baromfipultban a libás polc üresen tátongott, ellenben a kacsa-részlegen nagyon is gusztusos egész kacsák kellették magukat.

Ha a liba vagy kacsa dilemma szempontjából gondolunk a sütésre, én megosztott első helyet ítélnék meg mindkét versenyzőnek, hiszen egyaránt ízletesek. Dióhéjban ez a magyarázata a Márton-napi kacsának.

Pontosabban kacsáknak, mert igazából olyannyira nincsen egyes száma ennek az állatnak, mint a kisfröccsnek. A hülye németek a cipőből mondanak mindig kettőt (mintha még nem láttak volna féllábú embert), viszont Feri barátom és jómagam a kisfröccs páros számú többszörösei (2, 4, 6, 8, 10, 12 stb.) mellett törünk lándzsát. És a kacsák mellett is. Mert ugye egy kacsának csak két combja van és egy négytagú családban ezt nem lehet igazságosan elosztani, ám ha két kacsát vásárolunk ezt a problémát könnyedén kikerülhetjük. Sőt: két kacsának két nyaka, két zúzája és két mája van, ami más megvilágításba helyezi a vasárnapi húslevest is. 

A húsleves készítésének több trükkje is van, de most csak a fő szabályt emelném ki: legalább három állatfaj húsának kell a fazékba kerülni. Amiből az egyik a pulykanyak.

Tehát ha már megvásároltuk a szükséges 2-3 db pulykanyakat és legalább 2 db kacsát, már csak néhány sertés húsoscsontra lesz szükségünk. A kacsából az említett alkatrészeken felül még két farhát is kerül a lébe.

Aki ölt már kacsát, de legalábbis vásárolt ilyen állatot egészben szinte lehetetlen nem észrevennie, hogy az eredetileg vadon élő szárnyas háziasított, étkezési célra hízlalt példányaiból képződő tetemeken vastag, erősen zsíros bőr feszül, amelyet némelyek ajkbiggyesztve hajítanak a macska elé, vagy ami még rosszabb a kukába. Amint arról más korábban megemlékeztem, létezik egy kacsatöpörtyű nevű étel, amely nem csupán tetszetős küllemű és ízletes, de fogyasztásakor halk roppanó hangot hallhatunk, amely egy nanoszekundummal megelőzi az ízorgiát, amely kevés lilahagymával és friss kenyérrel mintegy katalizátoraival eljuttat minket a kulináris menyországba.
És ezt az ételt könnyedén elkészíthetjük összekockázva a hájas bőrt és a tűzhelyen néhány fokhagymagerezddel óvatosan pirítgatva addig sütjük, amíg óarany színű lesz és ropogós állagú. Az a legjobb az egészben, hogy még a kiolvadt zsiradék is mennyei eledel fehér kenyérre kenve, mondjuk a már említett lila hagymával, de én legjobban mustárral szeretem.
Amíg a leves finoman gyöngyözve forr, a zsírban serceg a töpörtyű, a sütőben a széttrancsírozott húsok is megpuhulnak és  barnáspirosra sült bőrük alatt a tökéletes vasárnapi ebéd ígéretét rejtik.