Amikor Felix Salten megírta nyálas szösszenetét Bambiról talán nem is sejtette mekkora zavart okoz majd a lakosság tudatában az őz és a szarvas mibenlétét illetően. Amire Walt Disneynek sikerült még persze egy szeneslapátnyival rádobnia nyálból és zűrzavarból. Nem szépíthető a helyzet: az átlag magyar mostanra már nem képes különbséget tenni a két állatfaj között, horribile dictu elég nagy valószínűséggel állítható, hogy az átlag magyar (Hunor és Magor, a két dalia leszármazottja...) meggyőződéssel állítja, hogy az őz nem más, mint a szarvas kicsinye. Baaang...
Nem fogom megmagyarázni miért orbitális ökörség ez, tessék megnézni mondjuk a Wikipédián. Mondjuk fogalmam sincsen minek oktatnak az iskolában biológiát. Régen, amikor a Futrinka ucca meséi mentek esténként fekete-fehérben az egyetlen fogható tévécsatornán, még menthető lett volna a dolog hiszen abban a történetben a cicus a kutyus felesége volt ami kétségtelenül galád félrevezetése az ártatlan gyermekeknek. Bár... az vesse el az első követ, aki még sosem látott egy kutyust sem kéjvágytól elködösült tekintettel hajkurászni valamely cirmost, esetleg tömlöcbe vetést is kockáztatva fajtalankodásra kényszeríteni a családi egerészt...
De nagyon elkanyarodtunk a témától. A minap egy olyan lap került a kezembe, amelyben "Erdei Konyha" címen íródik gasztronómiai rovat és bár ebből joggal következtethetnénk mókuspecsenyére és szarvasbogár-levesre valójában az "erdő" értelmezése ebben a lapban az erdei vadakra, ezen belül is leginkább a nagyvadakra korlátozódik. Bizonyos értelemben szerencse, mert nem igazán vagyunk felkészülve mondjuk egy bükkmakk pörköltre, de ugyancsak nehezen szánnánk rá magunkat pl. lánckenő olajban párolt magyaros taplógombára.
Az erdei gombás tejszínes őzragu kifejezés azonban gyorsan megragadott (zöld alapon, piros szaggatott vonallal aláhúzva) és ezen a ponton lett érdekes az őz és a szarvas közötti különbségtétel azon egyszerű okból, hogy előbbiből egy csipetnyi sem volt a fagyasztóban, viszont jófajta szarvashúsból vannak idehaza néminemű felhalmozott készletek. Ezért aztán a receptből az "őz" szó kisatírozásra került, fölé helyébe nemes egyszerűséggel "szarvas" került. Először megmutatjuk a végeredményt aztán szót ejtünk majd az elkészítésről is. Íme:
Egy kilónyi darab szarvascombhoz 20-25 deka húsos füstölt szalonnát pirítottunk apró kockákra vágva szarvaszsíron, de a disznózsír pontosan ugyanúgy megfelelő. Egy jó nagy fej összevágott hagymát és egy szintén méretes, ám lereszelt sárgarépát dobtunk rá, majd kis idővel utána már a hús következett. Fűszerként kakukkfüvet, tárkonyt és tarkaborsot használtunk. Pirulva kell vallomást tenni: bolti, fagyasztott vargányás gombakeverékre fanyalodtunk, mivel egy falat nem sok, annyi gombát sem sikerült szedni. Azt azért megígérhetem, hogy aki összeszedte előlünk a vargányákat a gyehenna tüzén fog pörkölődni az idők végezetéig...
Végül fél kiló lisztből készült a zsemlegombóchoz nokedlitészta. 5 db zsömlét kockákra vágva sütőben megpirítva belekevertünk. Egy kis fej hagymát olajon megpirítva és friss petrezselyem zöldjét hozzáadva, sóval borssal ízesítve a masszából vizes kézzel gombócokat formáltunk és kifőztük.
Aki szereti tálaláskor kevéske chiliszószt, vagy fanyar gyümölcsből (pl: ribizli vagy áfonya) készült lekvárt kanalazhat hozzá. Mi ezt tettük és mindezt a teraszon ülve fogyasztottuk el.
Dícsértessék!
