Brassóiból ehet az ember jót és rosszat is. A menzakaják között előkelő helyen szerepeltek az ilyesféle ételek, ahol az előkészítés során összekaszabolnak mindenféle hozzávalót, aztán egy nagy üstben - jó sok zsír hozzáadásával - egy ordenáré fakanállal összekeverik, és kész is az ebéd.
Sosem főztem brassóit. Most is csak a váratlanul nekem szegezett kérdés (Mi legyen ebédre?) miatti vakrémület mondatta ki az emlékezet DOS-os háttértárolójából rejtélyes módon előbukkanó szavakat:
- Csináljuk egy brassóit!
Ehhez persze meg igénybe kellett venni az első mentőövet: az internetet. Hamar kiderült azonban, hogy a brassóinál primitívebb ételt elég nehéz lenne kitalálni. Meg is vettük - azt hittük - a hozzávalókat. Otthon kiderült, hogy füstölt szalonnát azért mégsem...
A kármentő szoftver azonnak boot-olt az agyamban, így mentőöv gyanánt egy kis kockázott bacon azonnal felszínre bukkant a problémák háborgó tengerén. Később is csak egy gond akadt. Három jó nagy fej hagymát vágtam fel nyitó monentumként (legyes jó sok szaft), aztán a következő lépést keresve a receptben kiderült, hogy a brassóihoz egyáltalán nem kell hagyma...
Ezek után a kilónyi összekockázott tarját pecsenyezsíron pörkölve összeráncolt homlokkal töprénkedtem valami egyéni megoldáson - kiköszörülvén a csorbát a becsületen - végül is egyfajta gombás gazdagítás tűnt a legjobb megoldásnak.
Mert a gomba mindenbe jó. Tulajdonképpen csak ennyiben tértem el az alaprecepttől. Biztosan lehet másképpen is készíteni, de én három vasat tartottam a tűzbe: disznózsíron némi fűszerkeverék hozzáadásával megsütöttem a krumplit (rövid időre fedőt is tettem rá, hogy ne legyen panasz a puhaságára, párolódjon egy kicsit); szintén némi disznózsíron megsütöttem egy kis bacont, majd keveset sütöttem rajta a nagy (nem vastag, csak hossztengelye mentén) szeletekre vágott csiperkegombát; és persze a leglényegesebb módon ismét csak disznózsiradékra dobtam rá a felkockázott tarját. Utóbbihoz só, bors és 3-4 gerezdt összenyomott fokhagyma hozzáadása szükséges. A végén csak összekevertem a gombát meg a húst.
Nem is vitás, hogy kovászos uborkával kell elfogyasztani.
Dícsértessék!
Mert a gomba mindenbe jó. Tulajdonképpen csak ennyiben tértem el az alaprecepttől. Biztosan lehet másképpen is készíteni, de én három vasat tartottam a tűzbe: disznózsíron némi fűszerkeverék hozzáadásával megsütöttem a krumplit (rövid időre fedőt is tettem rá, hogy ne legyen panasz a puhaságára, párolódjon egy kicsit); szintén némi disznózsíron megsütöttem egy kis bacont, majd keveset sütöttem rajta a nagy (nem vastag, csak hossztengelye mentén) szeletekre vágott csiperkegombát; és persze a leglényegesebb módon ismét csak disznózsiradékra dobtam rá a felkockázott tarját. Utóbbihoz só, bors és 3-4 gerezdt összenyomott fokhagyma hozzáadása szükséges. A végén csak összekevertem a gombát meg a húst.
Nem is vitás, hogy kovászos uborkával kell elfogyasztani.
Dícsértessék!
