Ez az állat bivaly
Legelőször is szögezzük le: a bivaly nem bölény és a bölény nem bivaly. Annyi közük van egy máshoz, mint mondjuk a szarvasnak a lóhoz. A két állatnevet a felváltva használni mert Joli néni harmadikban azt mondta, hogy kerüljük a szóismétlést műmájer álértelmiségi ripacskodás. Na.
Ez az állat meg a bölény. Hasonlít? Ugye nem?!
Amúgy a Zubrówkára még visszatérünk egyszer...
A bivalyhús - eléggé el nem ítélhető módon - nem tartozik a magyar konyha szokásos alapanyagai közé. Bár sokan nem tudják, de a levágott bivalyokat marhahúsként értékesítik. Zárójel bezárva.
Pedig nem olyan bonyolult hozzájutni, például nemzeti parkjainkban több helyen tartanak bivalyt és közvetlenül, vagy kereskedőkön keresztül árulnak bivalyhúst. Meg szürkemarhát, ami pár éve igencsak divatba jött, mint a minőségi és egészséges ételek csomolugmája, szinte már várja az ember, mikor nevezik át "nemzeti marhának"... Pedig mostantól írva vagyon: a bivaly húsa sokkal finomabb ízű és már kinézetre is gusztusosabb. Igaz, nincsen divatban és nehéz lenne ősmagyar állatnak tartani, mivel a diszkoveri csenelen rendszeresen éjfekete szerecsenekkel egy filmben adják őket. Igaz, az egy másik faj, de kicsire nem adunk, ugye... Amúgy meg indiai eredetű a jószág és ez is olyan gondolattársításoknak lehet az alapja, hogy abba még Bayer Zsolt is belesápadna.
Ez is bivaly, csak kisebb
A konkrét vasárnapi projektet egy véletlen szülte. Ugyanis a fagyasztóban turkálva egy kilós meg egy hetven dekás "Bivaly sütni" feliratú csomag került elő. Ennyi pont elegendőnek bizonyult egy grandiőz terv kibontakozásához. Ami a húst illeti, szeletelés és klopfolás után sózva-borsozva félretettük.
Barnamártás... nos a barnamártás elkészítése macerás, így más alternatíva után kellett néznünk. Végül is, ki tudja a németeken kívül milyen ízűnek kell lenni egy barnamártásnak? Ugye-ugye... Így aztán a 'B'-terv lépett életbe: a gyors barnamártás. Ehhez 4 evőkanál olajon 3 csapott evőkanál kristálycukrot 2-3 perc alatt rozsdabarnára kell pirítani, de vigyázzunk, nehogy megégjen, mert akkor élvezhetetlenül keserű lesz. 1-1 sárgarépát és gyökeret, meg egy kis darab zellert meghámozunk, fölszeleteljük (még jobb, ha lereszeljük), a pirított cukorban kb. 2 perc alatt megforgatjuk. 1 kiskanál paradicsompürével pirítjuk 1 percig, 2 evőkanál finomliszttel (Graham-liszt is lehet) megszórjuk. Még 1 percig kevergetve együtt pirítjuk, majd kb. 5 deci vízzel fölöntjük. 3-3 evőkanál nem túl sós szójamártással és Worcester-mártással, 1 kiskanál mustárral ízesítjük, megborsozzuk, ha kell, utánasózzuk. Kevergetve 5-10 percig főzzük. Ha túlzottan besűrűsödne, egy kevés vízzel hígítjuk. Végül leszűrjük - ezt átpasszírozni nem lehet, és 1 deci vörösborral ízesítve 3-5 percig forraljuk.
Amikor a mártás elkészült, a hússzeletek mindkét oldalát olajon kissé megpirítottuk és tepsiben egymás mellé fektettük, A mártással a húsokat jól meglocsoltuk, de előtte szeletelt csiperkegombát kevertünk bele. Majd zsupsz az egész a sütőbe. 220 celsiuson durván egy óra hosszat sütöttük, de az idő mellékes, addig, amíg puha lett a hús.
Ez az idő pont elég volt a krumplihámozásra és szeletelésre (lehetett volna ugyan fagyasztott pomfrit is sütögetni, node az olyan városi szokás...). A hasábokra vágott burgonyát fűszersóval hintettük be. Hogy milyennel? Tökmindegy, hiszen csak parasztvakítás az egész, mindben ugyanaz van. Ez tán sült csirkére készült eredetileg. Reklamálni viszont nem reklamált senki...
Mivel szezonja volt/van pár szelet körtét is kanyarítottunk tálaláskor a tányérra, megbolondítva a tavaly eltett málnalekvárral.
Dícsértessék!
Barnamártás... nos a barnamártás elkészítése macerás, így más alternatíva után kellett néznünk. Végül is, ki tudja a németeken kívül milyen ízűnek kell lenni egy barnamártásnak? Ugye-ugye... Így aztán a 'B'-terv lépett életbe: a gyors barnamártás. Ehhez 4 evőkanál olajon 3 csapott evőkanál kristálycukrot 2-3 perc alatt rozsdabarnára kell pirítani, de vigyázzunk, nehogy megégjen, mert akkor élvezhetetlenül keserű lesz. 1-1 sárgarépát és gyökeret, meg egy kis darab zellert meghámozunk, fölszeleteljük (még jobb, ha lereszeljük), a pirított cukorban kb. 2 perc alatt megforgatjuk. 1 kiskanál paradicsompürével pirítjuk 1 percig, 2 evőkanál finomliszttel (Graham-liszt is lehet) megszórjuk. Még 1 percig kevergetve együtt pirítjuk, majd kb. 5 deci vízzel fölöntjük. 3-3 evőkanál nem túl sós szójamártással és Worcester-mártással, 1 kiskanál mustárral ízesítjük, megborsozzuk, ha kell, utánasózzuk. Kevergetve 5-10 percig főzzük. Ha túlzottan besűrűsödne, egy kevés vízzel hígítjuk. Végül leszűrjük - ezt átpasszírozni nem lehet, és 1 deci vörösborral ízesítve 3-5 percig forraljuk.
Amikor a mártás elkészült, a hússzeletek mindkét oldalát olajon kissé megpirítottuk és tepsiben egymás mellé fektettük, A mártással a húsokat jól meglocsoltuk, de előtte szeletelt csiperkegombát kevertünk bele. Majd zsupsz az egész a sütőbe. 220 celsiuson durván egy óra hosszat sütöttük, de az idő mellékes, addig, amíg puha lett a hús.
Ez az idő pont elég volt a krumplihámozásra és szeletelésre (lehetett volna ugyan fagyasztott pomfrit is sütögetni, node az olyan városi szokás...). A hasábokra vágott burgonyát fűszersóval hintettük be. Hogy milyennel? Tökmindegy, hiszen csak parasztvakítás az egész, mindben ugyanaz van. Ez tán sült csirkére készült eredetileg. Reklamálni viszont nem reklamált senki...
Mivel szezonja volt/van pár szelet körtét is kanyarítottunk tálaláskor a tányérra, megbolondítva a tavaly eltett málnalekvárral.
Dícsértessék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése