Most van a szezonja a nagy őzlábgomba szedésének és evésének. Az erdőkben mindenfelé találhatunk teljesen kifejlett, esernyőszerű példányokat és fiatal még tojás alakú és méretű egyedeket. Utóbbiakat gyakran nevezik "dobverőnek". Összetéveszteni nemigen lehet mérgező fajjal, mérete és kinézete egyaránt igen jellegzetes. Kicsit kisebbre nő a piruló őzlábgomba, ennek húsa sérülésre pirosasra változik, de ez is ehető. A mérgező őzlábgomba-fajok sokkal kisebbek és csenevészebbek. Állítólag a párducgalócával is össze lehet téveszteni, de ahhoz már ittasság vagy zavarodott elmeállapot állapot kell.
Íme a nagy ő(zlábgomba)
Szóval ott tartottunk, hogy ehető és finom, többnyire rántva fogyasztják. Az első gyűjtés nálunk is erre a sorsra jutott. Viszont a második szedésnél kérdéses faji hovatartozású gombát is találtunk. Gyönyörű élénksárga szín, pompás megjelenés... de gyanús volt a dolog, úgyhogy mintapéldányt szedtünk és a Nagy Jedi Mesterhez bezörgetve hamar megtudtuk, hogy bizony világító tölcsérgombát találtunk, amelyet a Júdeai Nemzeti Front Elit Öngyilkos Alakulata tagjain kívül mások nem fogyasztanak rendszeresen. Szóval kidobtuk a gombát, ez olyan Jedi dolog.
Viszont kaptunk egy jó ötletet, mégpedig a töltött gombáról. Gyorsan két verzióban is elkészítettük és a kettőből fejben összeraktuk az alábbi nyerő receptet. Pontosabban először lássunk egy képet:
Az első próbálkozás
A töltelékhez apró kis kockákra vágtunk egy jó marék szalonnát. Jobb az olyan, amiben zsír csak mutatóba van. Ha zsírosabb, akkor később nem kell az olvasztott vaj (lásd alább). Ezt árnyalatnyit megpirítva más őzlábgomba kalapok (azt kihagytam, hogy a tönkjét nemigen szoktuk felhasználni) kockákra vágott húsát megfonnyasztjuk. Ehhez ebben az esetben kb. 6 db nagyobbacska kalapot használtunk fel, de nem számoltam. Ezt a túzről levéve belekeverjük egy jó nagy de legalább közepes méretű fej lilahagyma vagdalékát, jó sok összevágott petrezselyemlevelet és kb. 3 db Camping (kemping) sajtot nyomunk bele. Azért nyomjuk, mert ezt olyan kis gusztustalan nylon tömlőben árulják, amit a 70-es években rendszeresítettek talán ezzel akarták elvenni a hanyatló nyugat kedvét a magyar élelmiszerektől. Ki tudja.
Szóval sót és borsot meg egy kevés zsályát hozzáadva az egészből egy ún. mutyulékot készítünk, amit a tepsibe hanyatt fektetett közepes vagy nagyobb kalapokra halmozunk, vagy inkább vastagon megkenjük azokat a masszával. Ha szükséges előtte olvasztott vajjal megkenjük a lemezes oldalát (előre szóltunk!). Az egészre durván reszelt trappistát szórunk és mehet a sütőbe 200 fokon felső sütéssel. Az időt nem tudnám megmondani, valami 20 perc volt, hát istenem... figyelni kell, mire sül meg.
Joggal merül fel a kérdés: miért töltött gomba, ha csak RÁrakjuk a tölteléket? Nos, elmondom. A második kísérlet során ravasz módon a tölteléket a még ki nem nyílt "dobverőkbe" tömöszöltük, ami így nézett ki sütés előtt:
Viszont sütés után pontosan ugyanúgy festett, mint amikor a kalapokra tettük az anyagot. Rizzsel és tartárral ettük, bár egyikünk nem szereti a rizst. A lányok viszont szeretik és egyszer ki lehet bírni, nem?
Dícsértessék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése