Amikor Hamburgban Uwe Schneider először kínált spárgával, először a madzagra gondoltam, de amikor a hollandi mártással nyakon löttyintett illatos, sárga spárgaköteget a tányéromra tette, egy holtig tartó szerelem lángja lobbant fel a szívemben. Ahogyan Pelikán József nem ismerte korábban Dániel Árpádot, úgy nem ismertem előtte ezt a kiváló növényt, amely emberi fogyasztásra nem csupán alkalmas, de felettébb jó ízével kimondottan ínyenc falat. Hosszú évekig nem is gondoltam rá, hogy magam is elkészíthetnék belőle egy jó ebédet, azonban - amint az lenni szokott - véletlen, mintegy isteni jelek tereltek ebbe az irányba.
Ilyenkor a bevásárlóközpontok zöldséges pultjaiban rendszeresen ott figyelnek a zöld és sárga spárgacsokrok, de a makacs, szinte csak rántott húsban és krumpliban gondolkodni képes lakosság erősen kerüli a spárgás polcokat. Olyannyira, hogy a minap a Lidinéni-féle áruházban akciósan tukmálták a gyönyörű árut. Hát persze, hogy vettem egy adagot, pedig tudtam, hogy a jégszekrényben már várja a hámozókést egy ebédre való. De nem tudtam ellenállni.
Másfelől az úgynevezett Nők Lapja (amelyet bizonyos általam megnevezni nem kívánt férfiak csak Az Ellenség Lapjaként emlegetnek) éppen most közölt egy igazán figyelemre méltó recipét. Hát akit érdekel, annak melegen ajánlom fellapozni az említett
sajtóterméket én most nem lövöm le a poént, de kedvcsinálónak azért itt
ez a fénykép.
Hogy idézzem egy családtag főfogás után megfogalmazott álláspontját:
"- Hát én most annyit ettem, mint egy disznó...."
Dícsértessék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése