43. ének - Kapros zúzaleves

Alighanem a kapor és a zúza is olyan alapanyag, amelyek külön-külön is alkalmasak arra, hogy a  törzsökös magyarság étvágyát jelentékenyen lelohasszák. Különösen igaz ez a mindenkori  ifjuságra, amelyben generációk óta lankadatlan buzgalommal próbálnak meg a tökfőzelék iránt fondorlatos eszközökkel vágyat gerjeszteni. Nem sok sikerrel. Arról nem is beszélve, hogy a zúza (hasonlóan  más belsőségekhez) ma már indexen van elsősorban a városi lakosság körében, mivel a városokban szívesebben hisznek abban, hogy a húst meg a többi élelmiszert gyárakban szintetizálják egészségből, vitaminokból és marketingből. Ma már nem is teljesen alaptalanul.

Az elsőt általában nem felejti el az ember, legyen szó az első csókról, urológiai vizsgálatról vagy mint jelen esetben a kapros zúzalevesről. Igen: a neszmélyi Zöld Kakas étteremben találkoztunk és őszinte, mély érzelmek keletkeztek már az első pillanatban. Sok meghitt ebédidő erősítette ezt a kapcsolatot és ma szintet léptünk és elkészült az első saját. Íme:

Zsé szerint jobban sikerült mint az eredeti. A receptet természetesen az internet segítségével sikerült rekonstruálni, bár mint utóbb mindig kiderül alapvetően nem valami nagy vaszisztdasz ez sem. Mármint elkészíteni. Két recept házasításával a következő módon készült.

Hozzávalók:

fél kiló csirke vagy pulyka zúza kis kockákra vágva

2 db közepes (vagy ezzel ekvivalens) hagyma apróra vágva

2 gerezd fokhagyma

1-2 db sárgarépa felkockázva

1 db fehérrépa felkockázva, meg egy kis petrezselyem zöldje

1-2 db közepes krumpli felkockázva

kb. ugyanennyi zeller szintén kockázva

1 ek réteslisz a habaráshoz

1 pohár tejföl a habaráshoz

só, őrölt fekete bors, morzsolt majoranna, őrölt kömény az ízesítéshez

vegeta fetisisztáknak vegeta is

apróra vágott friss kapor

Vajon vagy olajon a hagymát sütögetjük. Amikor már kezd gusztán kinézni és ruházatunk is bevette a jó kis hagymaszagot, belenyomjuk a fokhagymát a présellővel, majd még egy kicsit sanyargatjuk. Nem kell sokat, csak éppen. Jöhet a zúza meg annyi víz, hogy kockázat nélkül lehessen főzni amíg megpuhul. Ez nem megy gyorsan, mivel a zúza szín-izom (azért is finom). Hát mit mondjak, az általam olvasott recept erősen optimista módon becsült fél órát, de inkább dupla annyi, mint szimpla... Ja és a fűszereket ekkor kell hozzáadni, a mennyiséget mindenki igazítsa az ízléséhez. Az ízesítés amúgy is olyan, mint a kalóztörvény: inkább csak iránymutatás. Amikor már nagyjából elég puha a hús, dobjuk bele a zőccségeket és annyi vizet, hogy ellepje, de azért inkább bőven, hiszen levesről van szó. Ekkor megint főddögélhet egy darabig, olyan fél óra múltán már kezdjünk gyanakodni és ízlelgetéssel ellenőrizni. Amikor jó akkor mehet bele az összeszecskázott kapor és a habarás*. És kész.

* Az olyan műszavakat, mint "habarás" először definiálni kell az ilyen eljárásokban járatlanok számára. Az ilyen eljárásokat többnyire beosztott kukták számára szoktam kiszervezni, de most elszántam magam az elsajátítására. Hát nem nagy cucc az egész, de aki nem hiszi, járjon utána!

 Dícsértessék!