17. ének - Fürjtojásos muffin

A világon muffint sütni a legkönnyebb. Tulajdonképpen ha bármit összekeverünk bármivel és megsütjük – a végeredmény muffin lesz. A lúzerek leginkább csokis meg gyümölcsös muffinra mennek, de az „édes”-nél sokkal izgalmasabb „sós” muffint készíteni. Lássunk egy példát.

A finom alapanyagokból finom lesz a végeredmény is, ezért a tésztába füstölt húsos szalonnát, mexikói zöldségkeveréket és 1-1 főtt fürjtojást teszünk. Utóbbi jól mutat egészben, hiszen olyan apró, hogy elfér a süti belsejében, mint egy meglepetés:

A megszokott (lúzer)muffinokkal szemben ezt a jószágot érdemes kukoricalisztből készíteni. Finomabb és íze jobban harmonizál a beltartalommal. Amúgy más tekintetben nem különbözik az elkészítés menete. Én úgy szoktam nekifogni, hogy kimérek 25 deka - ez esetben kukorica - lisztet, aztán ebbe dobálom bele a többi összetevőt. Ami fix: 1-2 tojás, egy pohár natúr joghurt vagy kefír (de szükséghelyzetben csináltam már némileg tejjel felhigított tejföllel is), némi olaj (bár legközelebb megpróbálom vajjal az olaj helyett), fél teáskanál szódabikarbóna, kettő teáskanál sütőpor.

Aki édes muffint akar, akkor nyilván cukrot tesz bele, ebben az esetben ezt nem javasolnám. Viszont mindig tartok otthon Bad Ischler hétfűszersót, abból azért hintettem bele. A pirított húsos szalonnát (olyan angolszalonna-félét tessenek elképzelni) a konzerv zöldségkeveréket összeforgatva a masszával, majd a kis papírkosárkákba adagolva elérkezett a pillanat, hogy a főtt fürjtojásokat egyenként belenyomkodhassam. Megjegyzem főtt fürjtojásról lehámozni a tojáshéjat nem a férfi virsliujjainak való feladat.
Végül 25 percig sütni kell a cuccot 180 fokon.
Dícsértessék!