Gyerekkoromban soha nem ettem padlizsánt. Pedig ha zöldségesben jártunk vásárolni mindig megcsodáltam a fényes, püspöklila padlizsánokat és megpróbáltam elképzelni milyen lehet az íze. Aztán amikor sok évvel később '98 táján a "Lakáskultúra" folyóirat egyik számában rátaláltam az Ájult imám receptjére megdobbant a szívem: ime eljött a pillanat, amikor fejest ugorva az ismeretlenbe végre meghitt kapcsolatba kerülhetek ezzel a gusztusos gumóval. Aztán kicsit másképpen alakultak a dolgok. Az újságból kitépett lap sokáig hányódott, amíg végre néhány évvel ezelőtt rászántam magam az elkészítésére. Ahhoz képest amilyen, elég macerás az elkészítése, legalábbis a 'vágjunk hagymát és húst, aztán pörköljük meg' univerzális konyhai rántotthúsfilozófia szerint. Meg aztán első olvasatra a kapribogyó, meg az örölt fahéj sem az első fűszerek ami után a polcon kapkodunk, miközben serceg a szalonna a serpenyőben.
Tájkép csata előtt
A Tecsó vagy a Lidli zöldséges részlegén szoktam leküzdhetetlen vágyat érezni, hogy magamévá tegyek néhányat a hívogató gyümölcsök közül. Az állaga (nyersen) megfogdosáskor kísértetiesen emlékeztet a női emlő tapintására, ez számomra mindenképpen növeli vonzerejét.
Az Ájult imámhoz a következő dolgok kellenek (4 személyre):
4 db közepes padlizsán, só, bors, majoranna, zsiradék, fél kiló paradicsom, 10 deka gomba, 1 db nagy fej hagyma, 1 evőkanál kapribogyó, 3 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyem, egy marék mandula (hámozott, ha van, de olyan úgysincs...), 5 deka füstölt szalonna, 1 kávéskanál örült fahéj, 1 kiskanál kristálycukor meg egy babérlevél. Ne felejtsük el, a recept mindig olyan mint a kalóztörvény: inkább iránymutatás, mint szentírás.
Én úgy szeretek főzni, hogy előre elkészítek minden hozzávalót, hogy csak öntögetni kelljen azokat a kondérba, de lehet més stratégiát is választani. Logice először a padlizsánokat hasítjuk ketté, a szivacsos húsukat két irányból bevágjuk, besózzuk majd egy fél órára félretesszük a kicsikéket. Ennek az az értelme, hogy némi kesernyés levet ereszt a húsa, amit ilyen módon el lehet távolítani.
Ekkor van időnk összehasogatni a többi hozzávalót. A szalonnát kis kockára, a gombát meg a hagymát még kisebbre. A paradicsomról forrázás után lehúzzuk a héját, kevesszük a leves-magos középső elemeket (szerintem hülyeség, észre se lehetne venni a különbséget, de üsse kavics megcsináltam, ha már ezt írja a recipe).
Ha eltelt a fél órácska, lemossuk a padlizsánokról a gyöngyöző cseppeket és vágott oldalukkal lefelé egy zsiradékkal kikent tepsibe fektetjük. Vagyis pofával lefelé, az egyszerűség kedvéért. Az eredeti recept Héra főzőmargarint ír, de nyilván tejeltek az újságnak a promócióért, úgyhogy ezt nyugodtan elfelejthetjük (Egyébként mi a szent sz@r az a Héra sütőmargarin??) Én a kókuszzsírhoz nyúltam, ami egy tutti-frutti anyag, nemrég fedeztük fel, hogy egyébként ilyen is létezik. Mehet a 180 fokra (Celsius) előmelegített sütőbe 25 percre.
Ezen a ponton a serpenyőbe is juttatunk némi zsiradékot. Mondjuk kókuszzsírt. Pirítani benne a szalonkát meg a hagymát egész jó. Amikor a hagyma megfonnyadt mehet bele a gomba, meg a babérlevél és fedő alatt aránylag heves lángon pirítgatjuk az egészet pár percig, majd félretesszük.
A megsült padlizsánok bekockázott középső részét - mondjuk egy kiskanállal - kikaparjuk DE úgy, hogy a héjon belül megmaradjon az a mintegy fél-egy centi vastag húsozat, ami összetartja majd a tölteléket. A kikapirgált cuccot, meg a szétnyomkodott paradicsom-velőt beletesszük a töltelékanyagba és a serpenyőt újra a lángok fölé tartjuk. Ekkor felgyorsulnak az események, mert a többi maradék hozzávalót az összevágott petrezselyem és a durván megvágott mandula kivételével gyors egymásutánban a fortyogó masszába vetjük. Beleértve az ízlés szerint adagolt sót és örölt borsot. Mintegy 10 perc elteltével mehet bele a petrezselyem és a mandula is, de ekkor már kanalazhatjuk is a tölteléket a padlizsán-csónakokba. Ezt a kifejezést nem én találtam ki, de ideillő. 15-20 perc a sütőben 220 Celiuson és az eredmény ez:
Az Ájult imámhoz a következő dolgok kellenek (4 személyre):
4 db közepes padlizsán, só, bors, majoranna, zsiradék, fél kiló paradicsom, 10 deka gomba, 1 db nagy fej hagyma, 1 evőkanál kapribogyó, 3 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyem, egy marék mandula (hámozott, ha van, de olyan úgysincs...), 5 deka füstölt szalonna, 1 kávéskanál örült fahéj, 1 kiskanál kristálycukor meg egy babérlevél. Ne felejtsük el, a recept mindig olyan mint a kalóztörvény: inkább iránymutatás, mint szentírás.
Én úgy szeretek főzni, hogy előre elkészítek minden hozzávalót, hogy csak öntögetni kelljen azokat a kondérba, de lehet més stratégiát is választani. Logice először a padlizsánokat hasítjuk ketté, a szivacsos húsukat két irányból bevágjuk, besózzuk majd egy fél órára félretesszük a kicsikéket. Ennek az az értelme, hogy némi kesernyés levet ereszt a húsa, amit ilyen módon el lehet távolítani.
Ekkor van időnk összehasogatni a többi hozzávalót. A szalonnát kis kockára, a gombát meg a hagymát még kisebbre. A paradicsomról forrázás után lehúzzuk a héját, kevesszük a leves-magos középső elemeket (szerintem hülyeség, észre se lehetne venni a különbséget, de üsse kavics megcsináltam, ha már ezt írja a recipe).
Ha eltelt a fél órácska, lemossuk a padlizsánokról a gyöngyöző cseppeket és vágott oldalukkal lefelé egy zsiradékkal kikent tepsibe fektetjük. Vagyis pofával lefelé, az egyszerűség kedvéért. Az eredeti recept Héra főzőmargarint ír, de nyilván tejeltek az újságnak a promócióért, úgyhogy ezt nyugodtan elfelejthetjük (Egyébként mi a szent sz@r az a Héra sütőmargarin??) Én a kókuszzsírhoz nyúltam, ami egy tutti-frutti anyag, nemrég fedeztük fel, hogy egyébként ilyen is létezik. Mehet a 180 fokra (Celsius) előmelegített sütőbe 25 percre.
Ezen a ponton a serpenyőbe is juttatunk némi zsiradékot. Mondjuk kókuszzsírt. Pirítani benne a szalonkát meg a hagymát egész jó. Amikor a hagyma megfonnyadt mehet bele a gomba, meg a babérlevél és fedő alatt aránylag heves lángon pirítgatjuk az egészet pár percig, majd félretesszük.
A megsült padlizsánok bekockázott középső részét - mondjuk egy kiskanállal - kikaparjuk DE úgy, hogy a héjon belül megmaradjon az a mintegy fél-egy centi vastag húsozat, ami összetartja majd a tölteléket. A kikapirgált cuccot, meg a szétnyomkodott paradicsom-velőt beletesszük a töltelékanyagba és a serpenyőt újra a lángok fölé tartjuk. Ekkor felgyorsulnak az események, mert a többi maradék hozzávalót az összevágott petrezselyem és a durván megvágott mandula kivételével gyors egymásutánban a fortyogó masszába vetjük. Beleértve az ízlés szerint adagolt sót és örölt borsot. Mintegy 10 perc elteltével mehet bele a petrezselyem és a mandula is, de ekkor már kanalazhatjuk is a tölteléket a padlizsán-csónakokba. Ezt a kifejezést nem én találtam ki, de ideillő. 15-20 perc a sütőben 220 Celiuson és az eredmény ez:
A valóságban még sokkal jobban néz ki, de csak egy teló volt kéznél. Így kávézás után annyit teljes bizonyossággal állíthatok, hogy senki nem írt a panaszkönyvbe.
Dícsértessék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése